9.rész-London and the new couple

Körülbelül 3-kor szállt le a gépünk a Londoni Heathrow repülőtéren, majd mire összeszedtük egymást és a bőröndjeinket lassan kezdett sötétedni. Fejvesztve rohantunk elfoglalni a szállást,majd miután sikeresen betömődtünk a liftbe és lepakoltuk a cuccokat a szobába bepattantunk a szálloda előtt parkoló limuzinba és végre valahára elindultunk a koncert helyszínére. Miután a fiúk beszaladtak öltözni, egyedül róttam a köröket a hatalmas épületben. Éppen Jacksonon gondolkodva sétálgattam, amikor valakibe vagy valamibe beleütköztem. Úgy tartják, hogy a kezdők szerencséje,és erre a szituációra ez tökéletesen mondható. Amikor felnéztem megpillantottam egy arcot, amin a két szem mély megbánást tükrözött számomra.

- Ne haragudj, rohantam és nem láttalak!-szólalt meg bársonyos hangján

- Te ne haragudj rám, én nem figyeltem oda.

- Semmi gond. Hogy hívnak szépség?

- Elizabeth Pena, de mindenki csak Liznek nevez.

- Örvendek Liz, én pedig....-kezdte el a bemutatkozást, de én rögtön a szavába vágtam

- Be se fejezd.-kacagtam fel- Én is örvendek neked Louis William Tomlinson.

- Jéé. Carlos kishúga is One Direction rajongó?

- Mint érzékeled!-nevettem fel újra, mire ő is szélesen elmosolyodott.

- Örültem Liz, nekem viszont most mennem kell. Ha gondolod gyertek át hozzánk a srácokkal.-nyomott a kezembe egy cetlit amin a telefonszáma volt feltüntetve.- Mellesleg üdvözlöm a fiúkat. Na szia, majd hívj.

Zsebre vágtam a cetlit és visszasétáltam az öltözők felé, ugyan is meglepődve vettem észre, hogy Jackson már végzett és valószínűleg éppen engem keres ebben a nagy stadionban. Éppen az öltözője ajtaját nyitottam ki, amikor szó szerint egymásba ütköztünk.

- Héé Liz. Téged kerestelek, merre jártál?

- Elmentem egyet sétálni, és próbáltam kiigazodni ezen az épületen, aztán szó szerint úgy mint most nekiütköztem Louisnak, aki megadta a számát és mondta, hogy menjünk el hozzájuk, ja és üdvözöl titeket. Azt hiszem semmit nem hagytam ki

- Érteem. Holnap városnézés után akár el is mehetnénk, bár én azt hiszem este lenne a legjobb felmenni a London Eye-ba. De ahogy gondolod. 

- Nem, a London Eyehoz mindenképpen este szeretnék menni. A srácok úgy se nagyon akarnak várost nézni, mi lenne ha miután végzünk elmennénk a srácokhoz.

- Majd szerintem adja a helyzet, hogy mi lesz utána.-kacsintott rám titokzatosan Jackson

- Te tervezel valamit?-vágtam csípőre a kezem.

- Hátőő..Mondhatni igen. De meglepetés lesz, úgyhogy a téma itt lezárva.-nevetett fel, majd szorosan magához húzott és megölelt.-Gyere menjünk ki, mert a fiúk azt mondták, hogy 2-szer akarják elénekelni a Worldwide-ot és az egyiknél téged hívnának fel. És lassan amint hallom vége az elsőnek.
Odasétáltunk a lépcsőhöz, ahol a fiúk éppen az előbb felhívott lánytól búcsúztak és segítették le a színpadról, majd pedig Kendall előlépett, hogy bejelentsen valamit.
- Nos a mai este folyamán utolsó dalként szintén a Worldwide című számunk jön, reméljük nem unjátok még!-nevetett fel Kendall, majd miután elégedetten vette észre, hogy senki sem unja folytatta a mondandóját-A mai este dala szóljon egy olyan lánynak aki mindannyiunk életében fontos szerepet játszik, kinek milyen mértékben. Fogadjátok sok sok szeretettel és fogadjátok be őt is a mi nagy családunkba. Következzen tehát a zárás, és a színpadra pedig felkérném Liz Penát, Carlos kishúgát. Jackson hátulról kicsit megtolt és nemsokára már a nézőtömeg előtt sétáltam a helyem felé, de amikor megláttam, hogy hol ülök megtorpantam.
- Ne már Liz, kérlek.-könyörgött James
- Nem fog menni.-suttogtam zavartan, aztán a hatalmas tömegre néztem akik furcsán bámultak vissza rám.
- Liz.-kérlelt a bátyám is
- Jó kis terv mi.-ciccegtem-Na jó, de ez az utolsó.-ültem le a helyemre, majd a fiúk belekezdtek a dalba. A felénél Logan odanyújtotta a kezét, majd befogva az enyémet összekulcsolta azokat. James eközben átölelte a vállamat,és olyan erősen szorított mint ahogy még sohasem. Kedvem támadt volna mindenki előtt egy hatalmas pofont lekeverni neki mindenért amit tett és mondott, de türtőztettem magam. Mielőtt vége lett volna a számnak James is megfogta a kezem, mire a színpad mellől egy hatalmas morgás hallatszott. Gondolom Jacksonnak nem igen tetszett az a dolog, hogy a volt barátom fogja a kezem, miközben éppen alakulóban van közöttünk. Aztán James elénekelte az utolsó sort:
"Cause you have my heart.."
És pont rám nézett. A tömeg tapsolt és füttyögött, a fiúk pedig elbúcsúzva tőlük velem együtt lesétáltak a színpadra.
- Kérsz egy hatalmas pofont Maslow?-fordultam felé ingerülten
- Mért kéne Liz? Nem mondod, hogy tényleg ezzel akarsz te járni.-bökött Jackson felé, akinek az arca már így is paprika vörös színben pompázott.
- Tudod van neve is James. És meglehet, hogy jobban járnék vele mint veled, mert ő nem vágna olyan dolgokat a fejemhez mint amilyeneket te vágtál.
- Nem voltam magamnál Liz. Ideges voltam, hogy elveszítelek.
- Megtetted. Szóval csak gratulálni tudok neked.
- Nem érdemel meg téged!
- Akkor te meg annál inkább sem. De tudod mit, most már békén hagyhatnál, és kiszállhatnál az életemből. Ha Jacksonnal leszek az az én döntésem lesz, és pláne te nem fogsz ebbe beleszólni. Na szia!-indultam el az öltözők felé, ahova Jackson is követett.
- Megnyugodtál Liz?
- Félig. Menjünk nézzük meg a várost hátha akkor kikapcsolódok és nem gondolok erre a marhára.
- Jó ötlet.-terítette a vállára a bőrdzsekijét, majd kinyitva előttem az ajtót távoztunk az épületből, majd elindultunk, hogy felfedező sétát tegyünk ebben a gyönyörű városban. Út közben sem volt csend, végig beszélgettük és nevettük az utat, és végre azt éreztem valaki csak rám figyel és csak velem foglalkozik. Elmondhatatlanul jó érzés volt ez számomra, és egyre jobban kezdtem belebolondulni Jacksonba. Ne értsétek félre, nem az énekes majdnem szupersztár, dögös Jackson Guthy tetszik nekem, hanem az egyszerű hétköznapi énje. Az, hogy önfeledten tud mindenen nevetni, és bármi rosszat képes elfelejtetni velem. Elsőként a Parlamentet és a Big Bent szemléltük meg. Jackson minden egyes hely után fürkészően meredt rám, és leste minden újabb vágyamat. El sem hittem, hogy egy fiú most végre csak velem foglalkozik. Nekem ő egy égi áldás volt minden rossz után, ami valaha velem történt. A túra során meglátogattuk még a Towert, a Tower Bridge-et majd mire besötétedett elérkeztünk a London Eye lábához. Meglepődve tapasztaltam, hogy csak a két irányító szobrozik a kapszulák mellett, majd érkezésünkkor felénk fordulva széles mosolyra húzzák a szájukat. Csak nem ránk vártak? Mindenesetre Jackson a vállamat átölelve a hatalmas kerék aljához vezetett. A legalsó kapszula nem volt ugyan olyan mint a többi. Nem a sima fehérség tükröződött át minden ablakon ami a városra nézett, ez sokkal de sokkal egyedibb volt. A kapszula halvány fényben pislákolt, az oldala rózsával és égősorral volt díszítve. Az alján plédek voltak, sőt az unalmas központi fapadon is egy matrac hevert rózsaszirommal meghintve.
- Ez gyönyörű.-léptem be meghatódva, majd miután Jackson is beszállt becsukták mögöttünk az üvegajtót és elindultunk.- Ezt nekem csináltad?
- Nem, minden lányt ide szoktam hozni, és ilyet csinálok neki ha be akarom cserkészni.
- Mindjárt gondoltam.-bokszoltam bele nevetve a vállába, majd az ablakhoz néztem és kitekintettem. A szokásosnál gyorsabban értünk fel a tetejére, ahol a kapszula megállt és nem mozdult meg.
- Persze, hogy neked csináltam.-lépett mögém, majd átölelve a derekamat a vállamra helyezte az állát-Tetszik?
- Nagyon is.-fordultam felé, majd a kezeimet a nyakára kulcsoltam.
- Örülök neki.-húzta mosolyra a száját, majd felém hajolt, de mielőtt megtörtént volna az amire mindennél jobban vártam, Jackson nem közeledett tovább felém.
- Istenit neki Jackson.-háborodtam fel-Megcsókolnál már légyszíves? Egész álló nap erre vártam. Sőt azóta erre vártam, hogy megismertelek.
Jackson csak felnevetett, majd újra felém hajolva végre megcsókolt. Puha ajkai az enyémeket súrolták, és egy mézédes csókban fonódtak össze. Erősen szorított magához, miközben az én kezeim beletúrtak a hajába. Majd az ölébe kapott, és leült a padra. Továbbra sem engedett el, s a csókunkat se szakította meg. Biztosan állíthatom, hogy ez volt életem eddigi legjobb csókja, sőt ez is marad örökre. Levegő hiány miatt sajnos szét kellett, hogy váljunk. A homlokának döntöttem az enyémet, és szélesen mosolyogtam rá.
- Szeretlek.-suttogta, majd egy halvány mosoly jelent meg az ajkain.
- Én is szeretlek.-mosolyodtam el, majd egy apró puszit leheltem az ajkaira.
- Liz, kérdezhetek valamit?
- Bármit Jackson!
- Szeretném ha a barátnőm lennél. Ugye megtisztelsz ezzel?
- Örömmel.-feleltem boldogan, majd újra megcsókoltam.
- Ez még nem minden Liz.-állt fel a padról, majd kézen fogva a leterített plédekhez vezetett és leültetett rájuk. - Van itt csokis eper tejszínhabbal. Ugye szereted?
- Persze!-csillant fel rögtön a szemem, és beleülve Jackson ölébe falatozni kezdtük a csokis finomságot. Összességében a legjobb napot tudhattam magam mögött, és immáron a legjobb srácot magam mellett. Végül nem mentünk el a fiúk után, inkább rögtön a szállodába mentünk, és összebújva megnéztünk egy filmet. Amint vége lett, elvonultunk fürdeni, majd egymás mellett nyugovóra tértünk.

8.rész-The Apologize

Reggel a szokásosnál korábban megébredtem, talán a tegnap történtek miatt. Gyorsan magamra kaptam néhány melegebb ruhát, és kilépve a sátorból magára hagytam az éppen még csendesen szunyókáló és szuszogó Jacksont. Egész éjszaka nem aludtam, folyton azok a szavak visszhangzottak a fejemben amiket tegnap James hozzám vágott. Piszokul fájt, sőt égetett azoknak a szavaknak a súlya és jelentése. Egy olyan személy ajkait hagyták el a legdurvább szavak, akit mindennél jobban szerettem és féltettem. Darabokra szakította a szívemet, s ha ezt Jackson foltozza össze annak mindörökre nyoma marad. Nem sétáltam sokáig egyedül, ugyan is Jackson hamar beért. Kicsit kifáradva pihent le mellettem, kezeit a térdére támasztva fújta ki a bennszorult levegőt.
- Huh. Megijedtem, amikor nem voltál a sátorban amikor felkeltem.
- Ne haragudj. Csak muszáj volt kicsit kijönni kiszellőztetni a fejem. Túl sok gondolat gyűlt össze benne, amik leginkább kuszán állnak, mintsem hogy rendezettek lennének.
- James igaz? Amiket tegnap mondott csoda, hogy kibírtad egy egész éjszakás sírás nélkül.
- Igazából erősnek mutatom magam, de legbelül rohadtul összetörtem, hogy ezt csinálta velem. Az hogy félreértett egy szituációt nem jogosította fel arra, hogy ilyeneket vágjon a fejemhez.
- Igazad van Liz.-bólintott Jackson-Na gyere, menjünk vissza pakolni, mert nem fogjuk elérni a Londoni gépet.
- Oké, menjünk.-helyeseltem,majd elindultunk vissza a kövezett ösvényen. Többször is ránéztem Jackson kezére, és örültem volna ha megfogja az enyémet, és az ujjait a sajátjaim közé fonja. Amikor észrevette, hogy a kezét nézem halványan elmosolyodott és megfogta az enyémet, amibe teljesen belepirultam. Kézen fogva sétáltunk vissza a sátorhoz, aminek a tetejére egy kis cetli volt tűzve az én nevemmel. Kíváncsian levettem, és kinyitottam.
Liz,
Ne haragudj a tegnapiért, csak nagyon kiborultam azon, hogy Jackson rád mászott. Hidd el nagyon szeretlek téged, mindennél jobban. Többet jelentesz nekem mint a saját életemet. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy rájöjjek mit is akarok tulajdonképpen. A válasz pedig egyértelmű. Téged. Sajnálom amit tegnap tettem, de ha nem jössz vissza hozzám abba én belehalok. Te vagy az életem, nélküled képtelenség létezni. Nagyon szeretlek kicsim. Kérlek gondold át.
James
- Na ki írta?-kérdezte érdeklődve Jackson a hátam mögül
- Na szerinted?-gyűrtem össze a papírlapot és ívesen a közeli kukába hajítottam.
- Ha kidobtad akkor csak James írhatta. Csak nem bocsánatot kért?
- Ó dehogynem. Gyere kicsit.-ragadtam kézen, és elindultam vele a bátyámék lakókocsija felé, majd mikor odaértünk erőteljesen kivágtam a lakókocsi ajtaját és berontottam magam után húzva Jacksont akinek még mindig fogtam a kezét. Elengedve azt odaléptem Jameshez,és rácsaptam a hátára.
- Hé. Carlo....Liz? Hát te? Megtaláltad a levelem? És ő meg miért jött? Ugye azért jöttél, hogy visszagyere hozzám?-pattant fel izgatottan az ágyról
- Akkor én most kimentem Liz. Szólj ha kellek itt maradok.-puszilt homlokon, majd kettesben hagyott Jamessel
- Nem James. Amiket tegnap a fejemhez vágtál azokat soha de soha nem tudom neked megbocsájtani úgy érzem. Millió darabra törted a szívem, te aki a világot jelentetted nekem James!! Fel tudod fogni hogy miből rendeztél jelenetet? Semmiből. Nem történt semmi.
- Liz.-nyúlt a kezem után de én rögtön elrántottam azt előle.-Kérlek. Nagyon de nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Már megtetted.-közöltem egyszerűen, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon
- Fenébe.-túrt bele idegesen a hajába James-Akkor mi most szakítottunk?
- Te szakítottál velem tegnap.
- Nem gondoltam komolyan Liz. Nagyon szépen kérlek, hogy ne csináld ezt. Nem hagyhatlak kisétálni az életemből csak úgy, nekem az egyenlő lenne a véggel.
- James, ennek már vége. Felesleges dolog könyörögni. Ne ásd le magad ennyire mélyre, mert hiába. Amiket tegnap mondtál nekem azok olyan nyomot hagytak bennem, amiket soha nem szívódnak fel. Most viszont mennem kell James, és sajnálom.-fordultam sarkon miközben egy újabb könnycsepp hagyta el a szemem sarkát.
- Liz. Egy utolsó kívánságom lehet, mielőtt kilépsz az életemből úgy, hogy én azt megakadályozhatnám?
- Mi lenne az James?-fordultam meg, és láttam, hogy az ő szemébe is könnyek gyűlnek.
- Utoljára csókolj meg. Kérlek.
- Rendben, ez kijár mindkettőnknek úgy hiszem.-léptem oda hozzá, és mélyen a szemébe néztem. Felém hajolt és lágyan hozzáérintette az ajkait az enyémhez, majd kicsit erősebben és határozottabban megcsókolt. Egy kis időre abbahagyta, és megvárta az én reakciómat. Visszacsókoltam, miközben a kezeimmel beletúrtam a hajába, összeborzolva azt. A nyelvünk körkörös táncot járt, és közben mindkettőnk szemét elhagyta egy-egy újabb könnycsepp. Aztán véget ért. Az utolsó csókunk.
- Liz. Nem kell így végződnie.
- De James, ennek így kell lennie. Továbbra is találkozunk, de ez már soha nem lesz több mint az, hogy ismerjük egymást. Nem tudom, hogy barátok mikor tudunk újra lenni, ehhez biztosan rengeteg időre lesz nekem is és neked is szükséged. Köszönöm azokat a csodás heteket amiket veled tölthettem, és azokat a felejthetetlen csókokat amiket adtál nekem.
- Szeretlek Liz. Nagyon.
- Én is téged James, de ezt nem folytathatjuk.
- Van ennek bármi köze Guthyhoz?
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de igen. Van. Azt hiszem, hogy szeretem.
- Liz. Kérlek.
- Nem James. Szia.-léptem ki a lakókocsiból, és rögtön szorosan megöleltem Jacksont.
- Na gyere menjünk innen az lesz a legjobb.-vezetett vissza a sátrunkhoz- Beszélgethetünk egy kicsit?
- Persze Jackson.
- Tényleg szeretsz engem?
- Azt hiszem igen.
- Nem tudom, hogy mióta de én is szeretlek téged. Tudom, hogy most szakítottál Jamessel, szóval én ezt teljes mértékben tiszteletben tartom, és megígérem neked, hogy bár piszokul tetszel nekem és nagyon szeretnélek megcsókolni nem teszem addig, míg azt nem mondod, hogy ez nem bánt már téged.-simított végig a hátamon, mire én ülve átöleltem és belefúrtam a fejem a vállába.
- Köszönöm Jackson. Mindent.
- Ugyan Liz. Én mindig itt leszek ezentúl neked. Na de pakoljunk, mert tényleg nem érünk oda.
Aztán lassan szedelőzködni kezdtünk, és mikor minden cuccunk megvolt elindultunk Kendall-ék kocsija felé, hogy végre bevehessük London városát is.

7.rész-Paris and broke up.

- Hé Alexa, 3-ig ugye visszaérünk, mert találkozóm van valakivel, és ez eléggé fontos lenne számomra.

- James?

- Áh, nem. Figyelj erről nincs mit megvitatnunk. Túlságosan elfoglalja az éneklés, meg hogy megfeleljen a közönségének, hogy észre sem veszi, hogy van valakije akivel illene törődnie. Meg aztán ott van Halston, ami semelyik oldalról nincs megcáfolva vagy megerősítve.-csóváltam meg a fejem csalódottan, mert már napok óta azt éreztem James mellett, hogy csak barátok vagyunk. Nem bújt oda úgy hozzám, mint az elején, sőt nem is fáradozik azzal, hogy a közelemben legyen a legtöbbet. Valahogy minden fontosabb lett hirtelen neki, mint az, hogy velem legyen.

- És Jackson a te részedről.-nevetett fel Alexa

- Ezt a bátyám állította? Mert ha igen, felesleges hinned neki, ugyan is tökre nem jön be Jackson. Barátnak jó lenne meg minden, helyes nem az a baj, csak hát tudod nem az esetem.

- Igeeen. Persze, én meg most estem le a falvédőről. Látszik rajtad kedves Elizabeth Pena, hogy nagyon is bejön neked Jackson Guthy.

- Francba, akkor majd álarcot húzok. Egyébként meg csak tetszik. Hogy lehetnék belé szerelmes, ha nem is ismerem.

- Jamesbe is úgy estél bele, hogy nem ismerted. De van elég időd megismerni még, és szerintem Jacksonnak is bejössz, szóval ő nem fogja ezt a témát annyiban hagyni. Na de gyere, mert a végén még megváratod szegény fiút.-ragadott kézen Alexa

- Várj honnan veszed, hogy Jacksonnal találkozom ma?-pislogtam nagy szemekkel

- Leesett ezek után. Na induljunk már, nem bírok magammal. Vennem kell egy-pár ruhát. Meg neked is. Na gyere.-karolt belém, majd elindultunk, hogy bevegyük Párizs városát és az ottani ruhaboltokat. Szerencsére minden boltban találtunk egy megfelelő ruhadarabot, amit sikeresen meg is vásároltunk. Beültünk egy kávézóba, ahol Alexa egy expresszót én pedig egy Latte Macchiato-t rendeltem, amit egy rövid beszélgetés alatt el is fogyasztottunk. Három előtt pár perccel visszasétáltunk az Eiffel toronyhoz, ahol 8 szatyorral megrakodva vártuk, hogy Jackson megérkezzen. Percre pontosan 3-kor megérkezett, és üdvözölte Alexát. Ezután ő a táskákkal a kezében elindult vissza a szállás felé. Egy darabig csak néztük, ahogy az alakja távolodik az épületek között, majd egymás felé fordulva zavartan álltunk néhány percig.

- Hát szia!-törte meg a csendet Jackson, majd kissé zavartan rám mosolygott.

- Szia!-mosolyodtam el én is, majd miután egy újabb kínos csend következett volna, felajánlottam, hogy elindulhatunk felfedezni a várost. 

Először elmentünk hajókázni a Szajnán és élveztük azt, hogy csak miénk a kinti fedélzet. Rengeteget nevettünk, és szinte mindent megtudtunk egymásról. Jacksonnal egyszerűen bármiről, bárhol el lehet beszélgetni, úgyhogy ő egy igazán csodálatos barát lehetne. A bökkenő csak ott van, hogy nekem piszokul tetszik, és inkább kezdek felé húzni mint James felé.Iránta már nem érzem azt amit a turné kezdetén, sőt az kezd barátsággá alakulni. A nap folyamán megnéztük még a Tüileriák kertjét, a Louvre-t, a Notre Dame-ot. Sétáltunk a Champs-Élysées-en, ahol Jackson a Disney boltban vett nekem egy oroszlánkirályos plüssfigurát. A nap zárásaként felsétáltunk az Eiffel torony tetejére, ahol gyönyörködtünk az épp lemenő napban.

- Párizs csodálatos város. Köszönöm, hogy megmutattad nekem.-néztem szét a városon, ahol már kigyulladtak az esti lámpák, fényárba úsztatva a várost.

- Igen, főleg naplementekor. Ugyan nincs mit, neked bármikor.-lépett közelebb hozzám, majd a kezét is közvetlenül az enyém mellé helyezve folytatta-Liz, mondanom kell valamit.

- Mit Jackson?-fordultam felé mosolyogva

- Nekem már az első találkozásunk óta tetszel. Nagyon. Sajnálom, hogy Jamessel vagy mert látom, hogy mostanában alig törődik veled, sőt talán mondhatnám úgy is, hogy szinte semennyit. Biztosra mondhatom,hogy én sokkal többet adhatnék neked mint ő. Soha nem csalnálak meg, mert te vagy a legklasszabb csaj akivel valaha is találkoztam. Veled bármiről el lehet beszélgetni. Vicces vagy, de ugyanakkor hihetetlenül érzelmes és romantikus lány is. Olyan amilyet én mindig is kerestem magam mellé, és hidd el ha velem lennél soha de soha nem engednélek el magam mellől. Ha most nem James barátnője lennél, ebben a percben megkérdezném, hogy lennél e az én barátnőm. De tiszteletben tartom amit iránta érzel, és megpróbálkozom azzal, hogy csak barátként tekintsek rád, úgy ahogy te is így tekintesz rám.

- Jézus. Most erre mit mondjak.-túrtam bele meglepődve a hajamba.-Nézd Jackson, erre nehezen tudok válaszolni még is megpróbálok, mert a fele sztorit rosszul tudod.Azt hiszem, vagyis biztos vagyok benne, hogy James iránt már csak barátságot érzek és itt lenne az ideje szakítani, mielőtt még fájna az elválás. Az meg, hogy rád csak barátként tekintek teljesen máshogy van, főleg a mai nap után. Az első pillanatban megtetszettél, mond ki ne veszne bele abba a két gyönyörű mogyoróbarna szembe? 

- Nem erre számítottam. Azt hittem, hogy te Jamest szereted. 

- Már nem.-hajtottam le a fejem

- Tényleg?-emelte fel az állam

- Tényleg.-nyeltem le a torkomban lévő hatalmas gombócot

- Tudod, hogy te vagy a legszebb lány akivel valaha is találkoztam?-simította végig az arcom, amibe teljesen belepirultam.

- Te is helyes vagy.-mosolyodtam el, mire ő is széles mosolyra húzta az ajkait és felém hajolt miközben kissé magához húzott.

- Ez meg mi a jó büdös fene?-kiáltotta el magát valaki idegesen a hátunk mögül, mire mindketten a hang irányába fordultunk.-Guthy, megmondtam, hogy hagyd békén a csajom. Nem voltam talán elég világos?-lépett Jackson felé James, de én közéjük állva megakadályoztam, hogy a barátom laposra verje Jacksont.

- Most mit kell itt jelenetet rendezni Maslow?-vontam fel idegesen a szemöldököm, majd összefontam a karomat magam előtt.

- Milyen jelenetet Liz? Jogom van hozzá nem? Megakart csókolni ez a féreg.

- Fogd be a szád James. Talán meg sem történik ha velem foglalkozol nem a kis Halstonnal.

- Okolj engem. Persze benned meg egy cseppnyi hiba sincsen.-emelte fel a hangját James, és látszott, hogy majd szétrobban a dühtől.-Tudod mit Elizabeth? Menjetek el a jó büdös francba mind a ketten. Egymásnak vagytok teremtve, mindketten gerinc nélküli alakok vagytok. Remélem világos voltam, veled végeztem. Örökre. Nem gondoltam volna, hogy egy ribanc vagy. És még te ócsárolod Halstont. Hát van bőr a képeden? Szánalmas vagy.-indult el lefelé a lépcsőn, de én még az idegességtől már sírva utána kiáltottam

- Én ribanc? Köszönöm szépen James, soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondod. Tudod mit, rohadj meg. Vedd el a kis szőke szöszidet engem meg hagyjál békén jó?

- Meg lesz ne aggódj-ordított vissza

- Hogy lehet ilyen?-fordultam Jackson felé sírva

- Mindig is tudtam, hogy James Halstont szereti, amit levágtak Seattleben amikor nem voltál ott. Nem szeretlek ilyennek látni, ne sírj. Miatta nem érdemes. Sokkal jobb ember vagy.-húzott magához, majd a vállába fúrva a fejem lassan megnyugodtam. Annak ellenére, hogy tudtuk otthon mekkora vita lesz ebből, elindultunk hazafelé. Amikor a campingbe értem láttam, hogy James és Carlos éppen az én cuccaimat húzza-vonja.

- Mi a jó istent csináltok a cuccaimmal?

- Na megérkezett a Miss Tökély. Tudod mit? Vagy te mész el innen vagy én!

- Megadom ezt az örömöt Maslow.-rántottam ki a bátyám kezéből a cuccaimat, majd felkaptam azokat, hogy elinduljak.

- Jól elszúrtad te barom.-lökte meg a bátyám Jamest, aki kicsit sem törődve azzal, hogy mit tett bement és utána a színét sem láttam.

- Liz. Gyere vissza.

- Nem. Hagyjál Carlos. Én vagyok a szar, akkor köszönöm szépen nem maradok.

- James ugyanúgy hibás ebben!

- Nem érdekel. Megyek aztán kész.

- Jackson. Vigyázz rá kérlek.

- Bármikor.-lépett mellém Jackson, és átkarolta a vállam

- Remek. Enyelegjetek a képem előtt.

- Most már fogd be James.-sziszegte Carlos, majd búcsút intve nekünk bement a lakókocsiba. Mi pedig elindultunk egy jó messzi sátor felé, hogy ne a szabad ég alatt töltsük az éjszakát.

6.rész-He is Jackson?!

Este rengeteget forgolódtam az ágyban többszörösen is oldalba rúgva Kendallt. Egy idő után megfogtam a takarómat a párnámmal karöltve és átcuccoltam a kényelmetlen kanapéra. Valahogy nem találtam a helyet sem az ágyban, sem pedig ebben a buszban. Hiányzott James közelsége, az illata az ölelése de egyben a léte is. Aztán eszembe jutott a tegnapi dolog, ami egyszerűen nem hagyott nyugodni. Talán igazat mondott, és tényleg Halston akaszkodott rá James-re és nem fordítva. Végül hosszas töprengés után újra a kezembe vettem a cuccom, és halkan kiosontam a busz ajtaján. Lassan és figyelmesen indultam el a kamping ösvényén, hogy elérjem azt a kocsit amelyikben a banda másik fele tartózkodott. A fák ágai sustorogtak, valahol a földön pedig ugrált egy kisállat, s én félelmemben minden egyes apró, jelentéktelen zörejre összerezzentem. Megszaporáztam a lépteimet, így gyorsabban elértem a lakókocsit.Vaksötétben végigtapogattam az ajtón, hogy megtaláljam a kilincset. Amikor meglett halkan benyitottam majd miután beléptem halkan behúztam magam mögött az ajtót, és elindultam az ágyak felé. A felső ágyon Carlos és Alexa összeölelkezve aludtak, James pedig befelé fordulva csendesen szuszogott. Halkan leültem az ágy szélre és kicsit megráztam a vállát, mire ő felém fordult és lassan kinyitotta a szemét.

- Liz, hát te?-kérdezte meglepődve, ugyan akkor boldogan. Amint meglátott rögtön kipattant a szemből az álom.

- Átjöttem, mert nem tudok ott aludni. Meg aztán gondolkodtam, és ez nem várhatott reggelig. Ne haragudj,hogy felébresztettelek.-daráltam szégyenlősen a szavakat a fejemet lehajtva.

- Ugyan Liz, ha te kéred bármikor és bárhol felkelek. Csak neked. És mire is jutottál?-ült fel lassan az ágyban, majd mélyen belenézett a szemembe.

- Hát arra,hogy hiányzol nekem meg minden és nehezen tudok nélküled létezni.

- Én is nehezen aludtam el nélküled Liz. Tényleg. Sajnálom, ha félreértetted amit láttál, de nem történt semmi. Nekem semmit nem jelent Halston. Legalábbis már semmit, de mostanában nem is fog. Nekem te kellesz, veled egészülök ki. Remélem nem akarsz velem szakítani.

- Nem tudom mit akarok James.

- Szeretsz még engem?

- Biztosra mondhatom, hogy igen.

- Akkor jó!-terült el egy széles mosoly az arcán, majd a tenyerei közé fogta az arcomat és lágyan többször is megcsókolt.-Soha, de soha többé nem akarok veszekedni Liz. Mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni!

- Én sem téged. De szerintem aludjunk,mert holnap egy újabb nap és ráadásul reggel utazunk Párizsba.-dőltem végig az ágyon, majd magamra húzva a takarót és elhelyezkedve szorosan James mellett mély álomba szenderültem. Az álmomban egy tisztáson jártam, ahol rengeteg csodaszép és minden színben pompázó virág nőtt. Elindultam az egyik rózsabokor felé, hogy egy mélyet szippantsak az isteni illatából, amikor valaki a nevemet szólította. Körbenéztem,de nem láttam senkit,ugyan is minden oldalról egy élénkzöld koronájú erdő vett körül. Felegyenesedtem, és a hang irányába fordulva vártam. Néhány perc elteltével újra megszólalt a hang. Azt mondta, hogy nagyon figyeljek és vigyázzak mert a mai napon találkozom életem nagy szerelmével, és el fogom szalasztani a lehetőséget ha nem járok nyitott szemmel. Visszakérdeztem, hogy ki életem szerelme és lélegzet visszafojtva vártam a választ, a hang tulajdonosa vett egy mély levegőt és arra készült hogy elmondja, de ebben a pillanatban megszűnt az álmom és már a való világban voltam.

- James. Fenébe. Tudod milyen fontos volt ez az álom számomra?

- Nem. Bocs. Csak indulnunk kell, hogy odaérjünk Párizsba. Tudod ott már délután van! Úgyhogy készülj megyünk. Mellesleg miről álmodtál kicsim?

- Izé. Nem fontos. Megyek pakolni. Szia!-pusziltam homlokon majd megkerestem a bőröndömet és belepakoltam a cuccaimat szépen. Nemsokára elindultunk a reptérre, ahol miután becsekkoltunk felültünk a repülőre szép sorjában. Először ült fel Carlos, Alexa és Logan, mögötte pedig szintén egy hármasban James, én és Kendall. Miután felszálltunk kezdtem egyre izgatottabb lenni, mert boldoggá tett az a tudat, hogy végre láthatom álmaim egyik városát Párizst valamint, hogy végre találkozhatok Jacksonnal és talán benne meglelem a legjobb fiúbarátomat akinek majd mindent elmondhatok és meghallgat. A repülőút gyorsan eltelt, majd miután leszállás után megkerestük a csomagjainkat elindultunk a stadion felé, ahol az aznapi koncert megrendezésre került. Segítettem a fiúknak átöltözni, majd kimentem a színpad szélére,hogy láthassam Jacksont. Hatalmas sajnálatomra előttem két hatalmas termetű ráadásul sikítozó lány kapott jegyet, így két perc után inkább visszatértem a színpad mögé, és onnan hallgattam a fiúk előadását. Éppen azon tanakodtam, hogy milyen dallamos csengése van Jackson hangjának amikor valaki elém lépett.

- Liz ugye? Szia! Én Jackson vagyok! Örülök, hogy végre látlak.-üdvözölt kedvesen, mire én megfordultam és szembe találtam magamat magával a leggyönyörűbb sráccal akit valaha láttam. Mogyoróbarna szem, barna haj amibe össze-vissza kuszálódtak a szőke tincsek, és kihagyhatatlan az a csodálatos mosoly is. 

- Igen. Szia!-üdvözöltem meglepetten, ugyan is álmaimban sem gondoltam volna, hogy Jackson akár helyesebb lehet magánál James Maslow-nál is.

- De jó látni téged, tényleg. Nem is hasonlítasz annyira Carlosra.-nevetett fel jóízűen, mire én is szélesen elmosolyodtam.

- Igen, sokan mondták már, hogy vagy engem vagy Carlost cseréltek el.-kacagtam fel

- És amúgy láttad már Párizst?-kérdezte kedvesen, amitől kissé zavarba jöttem

- Nem, még nem. De nagyon szeretném már látni.

- Ha akarod megmutathatom neked, én már mindent végignéztem tegnap, de szívesen megnézném még egyszer. Főleg egy ilyen csinos lánnyal mint te!-kacsintott rám mosolyogva, amitől azt hiszem eléggé elpirultam

- Oké.Menjünk, itt a telód?

- Persze!-nyomta a kezembe- De miért?

- Az utolsó hívás a számom,majd hívj fel olyan 3 fele, mert addig Alexával megyek vásárolni. 

- Oké!.-mosolyodott el, majd kissé habozva bár, de felém lépett és megölelt. Hosszasan öleltük egymást, mire valaki felköhintett a háttérben.

- Hé, csak okosan Guthy.-biccentett James, majd mellém lépett és szorosan átölelt

- Őő. Bocsi James, nem tudtam,hogy Liz a barátnőd.-hervadt le rögtön a mosoly Jackson arcáról, és hol Jamesre hol pedig rám nézett.

- James, előre mennél az öltözőbe? Mindjárt megyek utánad.

- Oké baby.-puszilta meg a homlokomat, majd az öltöző felé indulva kiment a szobából.

- Ne haragudj. Izé nem tudom, hogy most együtt vagyunk e vagy sem, mert történt valami a tegnapi koncerten ami eléggé a tetejére állította a kapcsolatunkat. Örülnék, ha ettől még megmutatnád holnap Párizst.-mosolyogtam rá, és reméltem, hogy nem utasítja vissza

- Persze, hogy megmutatom, és akár el is mondhatnád,hogy mi is történt.De most mennem kell, örültem Liz. Akkor majd holnap.-puszilt homlokon ő is, majd az ellenkező irányban távozott a szobából. Miközben én utána bámultam Carlos lépett mellém, és ő is a távozó Jackson után nézett.

- Bátyó, tényleg ő Jackson, aki egyidős velem?

- Aha, igen. De elárulsz nekem valamit?-fordult felém egy nagy mosollyal az arcán

- Attól függ mit?

- Tetszik neked?

- Mi? Nem. Izé. Dehogy is.-hadartam össze-vissza égővörös tekintettel.

- Dehogynem. Ne tagadd már le. Látom, hogy mi van.-nevette el magát, majd elindulva kifelé még belesuttogott a fülembe-Örülnék ha inkább Jacksonnal járnál.

5.rész-Sorry, I'm confused James.

Már csak a koncert végére és az autogramm osztásra értem volna oda a késés miatt, úgyhogy nem is törtem magamat. Inkább végigterültem az ágyamon majd zenehallgatás közben szépen álomba szenderültem. Az éppen velem közlekedő turnébusz is rásegíthetett abban, hogy mélyen aludhassak. Akkor ébredtem fel, amikor a busz egy hatalmasat fékezve leállt az úton, én pedig a hirtelen leállástól a földre pottyantam. 

- Hé Liz!-futott oda rögtön a bátyám, hogy felsegítsen.-Nem fájt?

- Nem.-simogattam meg a vállam-De miért álltunk meg? Talán megérkeztünk?-léptem az ablakhoz, majd széthúztam a függönyt. Csalódva vettem észre, hogy még mindig az autópályán vagyunk,valamint, hogy dugóba keveredtünk.-Aha most már látom.-húztam vissza a lógó textildarabot, hogy újra lesötétítsem a helyiséget.

- Igen,sajnos általában ez van New York felé. Az előbb érdeklődtem Stevenél, és azt mondta úgy 2 óra még az út ilyen tempóban, de megpróbál sietni. 

- Remélem a mai koncertet nem késem le.-mosolyodtam el- Szeretném már megismerni és összebarátkozni Jacksonnal.

- Hát igen.-túrt idegesen a hajába Carlos-Jackson is dugóba került, de ők még csak Seattlenél araszolnak a tömegben. Biztos, hogy nem ér oda New Yorkba. Így Selenát kértük meg, hogy ugorjon be.

- De kár.-sóhajtottam fel, majd leültem a bátyám mellé, hogy amíg csak ketten vagyunk lejátszunk pár menetet az X-boxon. Mikor már hatodszorra vertem el a játékban, feladta, hogy legyőzzön így inkább elfoglalta magát James piszkálásával és felébresztésével. Úgy negyed óra elteltével elérte a kívánt hatást, mert James álmosan és még leragadó szemekkel de felkelt ugyan. Nemsokkal később Alexa is csatlakozott a kis csapatunkhoz. Fél óra araszolás után végre újra felvehettük a normál tempónkat, ezért Carlos felhívta Jackson-t, hogy vele mi a helyzet merre tartanak.

- Szia Jackson! Itt Carlos! Hol vagytok? Mellesleg ki vagy hangosítva! Itt van mellettem James, Alexa és a húgom Liz.

- Akkor sziasztok! Hát haver, biztosan nem érek oda a koncertre mert most értünk ki Seattleből. Repülővel elmehetnék, ha lenne szabad hely valamelyik gépen. Szóval legközelebb Párizsba találkozunk. Én most elindultam vissza Los Angelesbe ott felülök a repülőre és várlak titeket Párizsban. Most viszont leteszem, mert kezd elmenni a térerő. Sziasztok! Szia Liz!

- Szia Jackson.-köszöntünk el, majd nekiálltunk egy kicsit takarítani a buszban. Tök jól elszórakoztunk, majd kettéváltunk. Míg Carlos és Alexa kettesben a nappaliban maradt, addig én és James a szobába töltöttük a maradék időnket.

- Annyira örülök, hogy eljutok Párizsba. Úgy szeretném megnézni az Eiffel-toronyot és hajókázni. Szerintem Párizs a legromantikusabb város.-lelkendeztem Jamesnek, aki szemmel láthatólag kicsit morcos kedvében volt.-Na mi a baj? Min gondolkodsz?-simítottam aggódva végig a hátán

- Semmi Liz. Csak nem szeretem, ha más srácok is hajtanak a barátnőmre.

- Miről beszélsz?

- Jackson.

- Te hülye vagy. Jackson hajt rám? Hagyjad már! Először is nem is ismer, másodszor még egy szót nem beszéltem vele. Fejezd már be!

- Persze. Te aztán féltékenykedhetsz más rajongókra, akiknek nincsen most esélye nálam. De én nem szólhatok Jackson felől, mert nincs igazam. Hát köszi Liz. Jó kis kapcsolat ez.-hajtotta le a fejét miközben a kezeivel idegesen beletúrt a hajába.

- James. Nekem rajtad kívül nem kell más. Majd szólj, ha abbahagytad ezt a nevetséges és alaptalan féltékenykedést, és akkor lehetünk kicsit kettesben nyugodtan.-keltem fel mellőle az ágyról,majd csalódottan az ajtóhoz léptem, hogy kinyissam azt.

- Ne menj Liz.-rántott vissza maga mellé,majd fölém támaszkodott és belenézett a szemembe azokkal a gyönyörű mogyoróbarna szemeivel.-Sajnálom, hülye voltam. De nem akarlak megint elveszíteni, úgy mint akkor.

- Nem fogsz!-mosolyodtam el,majd felhúzódzkodtam, hogy megcsókoljam. Lágyan csókolt, még is lehetett benne érezni a tüzet és a szerelmet, kezével a hátamat simogatta míg az enyémek a nyakán kulcsolódtak össze. Az sem zavart minket, hogy a busz halad az úton velünk, egészen addig nem míg egy huppanó miatt szét nem váltunk.

- Ó jajj. Ugye nem haraptam meg a szádat?-kérdeztem ijedten.

- De egy kicsit. És én a tiédet?

- Nem.Vagyis nem éreztem, szóval biztosan nem.-mosolyodtam el, majd adtam egy puszit az ajkaira.

- Szárazföldre érünk kapsz egy ezerszer jobbat.-kacsintott mosolyogva rám

- Benne vagyok!-nevettem el magam, majd mellé feküdtem és ráhajtottam a fejem a mellkasára, majd az út végéig el sem mozdultunk ebből a pozícióból.

****

Ahogy Selenát végighallgattam, rájöttem, hogy bár ő nem olyan ismert még is fiatal kora ellenére mennyire jó énekes. Megmerítettem bátorsággal magamat, majd kissé ugyan még félve odaléptem hozzá a backstage-ben.

- Szia. Nagyon jó voltál, szépen énekelsz!

- Nagyon köszönöm szépen.-mosolygott rám- Amúgy te hogy-hogy itt vagy? A rajongók általában eddig nem jöhetnek be.

- Jajj. Be sem mutatkoztam. Elizabeth Pena vagyok, a Big Time Rushos Carlos Pena a bátyám azért jöhettem be eddig!-mosolyogtam kedvesen vissza rá.

- Szóval te vagy az a Liz aki végre eltudta úgy lopni James szívét, hogy ő annyira szerelmes legyen, hogy az éneklésen és ezen kívül másra se tudjon gondolni. Minden elismerésem! De most mennem kell. Örültem a találkozásnak! Szia Liz!-ölelt meg, majd az öltözője felé indulva elhagyta a színpad hátulját. Alighogy a srácok is végeztek, Alexa mellettem termett és elkezdett a busz felé húzni.

- Hé.-állítottam meg.-Hova ilyen sietősen? Mért nem várjuk meg Carlos-t és James-t?-néztem rá meglepődve, ugyanis láttam valamit átsuhanni az arcán. Aggódónak és titokzatosnak tűnt ezzel nekem felkeltve az érdeklődésemet a történet iránt.

- Izé. Azt mondták, hogy menjünk utánunk jönnek. Na gyere.-fogta meg újra a kezem, de én rögtön kirántottam a kezemet az övéi közül.

- Alexa. Mit titkoltok előttem?-indultam el az öltözők felé, de ami ott fogadott az nem volt kellemes látvány. Már megértem Alexa reakcióját és kérését, ugyan is James ott állt egy szál nadrágban Halstont ölelve, aki pedig teljesen hozzásimult a kidolgozott felsőtestéhez.  Nem bírtam tovább nézni, ezért már könnyes szemmel de elszántam léptem be a helyiségbe aminek eddig csak az ajtajában álltam.

- James David Maslow!-üvöltöttem olyan hangosan és mérgesen,hogy nemcsak a szoba de az egész stadion beleremegett.-Mi az isten ez?-mutattam rá és a lányra aki még mindig nem engedte el a James derekát.-És ő meg mi a rohadt életnek van itt? 

- Liz. Megmagyarázom. Nem annak látod ami valójában.-lépett el Halston mellől, majd megpróbálta megfogni a kezem, de én még idejében elrántottam előre.

- Igen. Persze. Nézzél palimadárnak. Nem olyan vagyok mit az a nőszemély ott!-mutattam idegesen a mögötte vigyorgó szőke lányra- Lehet, hogy ő totál buta de engem ne nézzél annak, jó?

- Liz. Halston csak azért jött, hogy elmondja nekem, hogy elhagyja Los Angelest és egy darabig vissza sem jön. Kérlek. Kicsim.

- Te nekem ne kicsimmezzél Maslow! Te meg.-mutattam Halstonra aki még mindig nem törölte le a vigyort a képéről-Töröld le rohadt gyorsan azt a tízezer wattos mosolyt a képedről, mert ha az én kezem alá kerülsz tíz wattosat sem tudsz többet produkálni.

- Nekem ne pofázzál kis csitri. Azt hiszed, hogy mert a kis Carlos húga vagy majd mindenki kiváltságosként kezel? Nőjél már fel és ne az álmok világában élj! James az enyém volt,az enyém és az enyém is lesz. Úgyhogy jó lesz, ha nem mászol rá mint egy pióca. Mert ezt már ő is unja.

- Jól van Halston!-lépett mellém Carlos-Lecsitrized a húgom? Húzzál innen most! És ezt jól jegyezd meg! Soha többet egy koncert helyszínére nem léphetsz be. Fiúk, vigyétek ki innen.-intett két biztonsági őrnek akik megfogták Halstont és kidobták a stadionból, James pedig követte a szőkeséget kifelé.

- Carlos. Láttad ezt?-kérdeztem sírva mert már nem tudtam visszatartani a könnyeimet

- Láttam. De ezt nektek kell megbeszélnetek. Most magatokra hagyunk, jó? Itt leszek a szomszéd szobába ha kellenék.-majd távozott, mert eközben James újra visszatért a szobába.

- Mi volt ez James?-kérdeztem már kevésbé idegesen, de a könnyek újra gyűlni kezdtek a szememben.

- Nekem nem jelentett semmit értsd meg! Könyörgöm. Én téged szeretlek és nem őt, az előbb amit mondott az nem igaz. Inkább ő a pióca nem te. Kicsim, kérlek.Nem szeretnélek e miatt a nő miatt elveszíteni. 

- Miért mentél akkor utána ha nem kell neked?-kérdeztem miközben a könnyek potyogtak az szememből

- Megmondtam neki, hogy ne keressen, mert nem érdekel. Csak te érdekelsz. Gyere ide, kérlek.-húzott az ölébe és megpuszilta a fejem, de én rövidesen kibontakoztam az öleléséből.

- Nem tudom James. Összezavarodtam. Nekem ez így nem megy.

- Gyere. Alszunk egyet és reggel mindent megbeszélünk. Csak ne hagyj el. Abba én belehalok.

- Nem. Ma nem alszom veletek. Átköltözöm Kendallékhez. Gondolkodnom kell. Ne haragudj. Mond meg Carlosnak.-fordítottam hátat s közben újra sírni kezdtem. A szívem szakadt darabokra amikor elküldtem, de gondolkodnom kell azon, hogy hiszek e még neki vagy egyszerűen nem marad más mint a szakítás.

4.rész-Secret letter on my bed

Reggel korán ébredtem a srácok még körülöttem aludtak. James a hátán fekve mosollyal az arcán aludt míg Carlos és Alexa összeölelkezve szuszogott. Halkan felöltöztem a futó ruhámba és szintén csöndben elhagytam a kocsit. Tettem két-három kört a környéken futva, majd lementem a tengerpartra és nyújtottam egy kicsit. Amikor kellően kifáradtam visszasétáltam a kocsihoz, ahol összetalálkoztam az éppen félkómásan sétálgató Logannel. Elbeszélgettem vele egy kicsit a mai estéről és kiderült számomra, hogy a srácok előtt valami másik velem egyidős srác lép fel és ez eléggé kíváncsivá tett, úgyhogy elkezdtem nyomozni az ügyben. Bementem a kocsiba, ahol továbbra is síri csönd uralkodott. Levettem a cipőmet és visszabújtam James mellé aki erre elkezdett mocorogni.

- Fent vagy James?

- Már fent.-nyitotta ki lassan a szemeit és oldalra fordította a fejét így pontosan az én szemembe nézve.

- Jó reggelt.-köszöntöttem mosolygósan

- Neked is Liz.-törölte meg álmosan a szemét majd egy hatalmasat ásított.-Hány óra van?

- 8. Kérdezhetek valamit?

- Aha.Persze!-mosolyodott el, pedig láttam a szemén,hogy aligha tudja nyitva tartani és ha nem küzdene egy kicsit biztosan egy szempillantás alatt lecsukódna és újra az álmok világába zuhanna, ahol talán valami mézédeset és csodálatosat álmodhatott.

- Logan mondott valami olyasmit, hogy van egy velem egyidős srác aki a turné alatt előzenekarként lép fel. És felőle szeretnék kicsit érdeklődni.-túrtam bele egy csepp aggodalommal a hangomban, mert tartottam tőle, hogy azt hiszi erre, hogy nekem nem fontos és rögtön le is cserélném másra. Pedig nem így van. Csak kíváncsivá tett, hogy ki az a fiú és hogy-hogy nem ismerem annak ellenére, hogy az én korosztályomba tartozik.

- Jacksonnak hívják és igen veled egyidős. Annyira nem híres mint mi vagy a One Direction srácai, mert igazából most tör ki a köztudatból, és igazából mi ezzel segítünk neki, hogy őt kértük fel előzenekarnak.

- Értem. De most ne hidd azt, hogy azért kérdezem, mert ő érdekelne engem. Mert egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra, hogy miért nem ismerem annak ellenére, hogy kéne. Tényleg nem változtat semmin meg ilyenek, de szívesen megismerném és összebarátkoznék vele. De attól még te tetszel.-fejeztem be igencsak elpirulva, de hogy ne legyen annyira feltűnő lehajtottam a fejemet és a cipőmet pásztáztam a tekintetemmel.

- Oké Liz, nem is gondoltam ilyenre.-húzta mosolygósra a száját, majd az állam alá nyúlt és megemelte azt. Ahogy egymás szemébe néztünk összerándult a gyomrom, és a gyomromban lévő lepkék verdesni kezdték apró szárnyaikat. James lassan közeledett felém és én kissé zihálva vettem a levegőt. Ajkai szinte már súrolták az enyémet, de ő még habozott. Lassan lecsuktam a szemem és átadtam magam az érzésnek. James ajkai az enyémre tapadtak, keze a derekamra vándoroltak míg az enyémek beletúrtak kusza hajába. Az első igazi csókunk most ért véget, és az érzése szavakkal leírhatatlan.

- Liz, ez csodálatos volt. Te vagy a legjobb.-mosolyodott el

- Te sem vagy semmi.-döntöttem a homlokom az övének-Mi akkor most?-kérdeztem kissé elhaló hangon, mert féltem,hogy esetleg James nem gondol olyannyira komolyan mint én őt.

- Szerintem igen.-nevetett fel, majd újra megcsókolt. Gyorsan összekészültünk és elindultunk, hogy sétáljunk egyet a közeli parkba. A rengeteg nevetést egyszer csak egy hatalmas rajongó csapat zavarta meg aki egy kis kört alkotva elzárta előlem Jamest. Hamar meguntam a várakozást, ezért elindultam a park másik vége felé. Ez az átka ha a barátod híres kevés időt tölthetsz vele mert a rajongók előbb-utóbb mindenhol megtalálnak és elérik, hogy velük foglalkozzon. Vajon megéri ez nekem? Nem kéne inkább egy átlagos sráccal járnom? Szépen lassan elmerültem a gondolataimban, amikor egy kéz kulcsolódott össze a derekamon és magához húzott.

- Na mi a helyzet? Megijedtem amikor eltűntél.-puszilta meg a nyakam James, amibe egyenesen beleborzongtam.

- Semmi, csak gondoltam, hogy sokáig fog tartani az autogramm osztogatás és amúgy sem bírtam elviselni ahogy a rajongók puszilgatnak. Oké tudom, hogy megérdemlik meg minden de én nem szeretem nézegetni.

- Hé Liz te féltékeny vagy, de figyelj.-nézett mélyen a szemembe, majd lágyan megcsókolt.-Ilyet egyik rajongó sem fog kapni míg veled vagyok. Na menjünk, mert már kerestek a többiek. Nekem próbálni kell neked meg Alexával van dolgod.-ragadott kézen és újra elindultunk az ösvényen most már hazafelé. Otthon gyorsan elköszöntünk egymástól és kétfelé indultunk el. A fiúk a próbaterembe míg mi Alexával bevettük a várost. Megjártuk az összes boltot, és betértünk egy kávézóba is. Igencsak elment az idő, és mire ráeszméltünk már el is kezdődött a koncert. Úgyhogy hanyatt-homlok rohantunk vissza táskákkal megrakodva. Amikor visszaértünk Alexa csak ledobta a táskákat felvette a ruháját és futott is a tőlünk 5 percre lévő stadionhoz. Én is mentem volna vele, de az ágyamon egy nem várt ajándék fogadott. Egy vörös rózsa és egy fehér boríték terült el a takarómon. Jackson-t szerettem volna meghallgatni, de mivel már úgy sem értem volna oda mindegy alapon felbontottam a levelet, leültem az ágy szélére és olvasni kezdtem.

Drága Elizabeth!

Ez egy szerelmes vers ami neked szól,

gondolj rám mielőtt elalszol,

kezedbe adom a versemet,

vagy képzeletben mondom,

hogy szeretlek.

Fogom a két kezed, nézem az eget,

számolom a percet,

várlak téged, amíg én írok csak rád várok,

szavaimat ideírom,

gondolataim rólad szólnak,

s versben rímeket faragnak,

elmondom hát mit érzek,

hogy tudd,hogy érted létezek.

Egy szerelmes vers ami neked szól,

mindig olvasd el mikor elalszol,

hogy kezedbe adtam az életem,

vagy írjam, tovább a versemet.

Itt a képed, nevetsz rajta,

mosolyod szavaimba hajtja,

érzem illatod, csábító mámort,

szívem érzését talált el Ámor,

örülök neked ha látlak téged,

s tudom, miért élek,

s látod a verset ahogy véget ér,

olvasd el ahányszor csak élsz.

Egy srác aki szeret.

Vajon ki lehet az? Ki írt nekem ilyet és ki hagyta itt a takarómon? Biztos James volt,más nem is jutott az eszembe abban a pillanatban. De vajon nem gondoltam rosszul?

3.rész-We're going to the tour

Lassan teltek a napok az indulásig, de én már nagyon vártam, hogy a fiúkkal mehessek szerte a világban. Párizs, London és még ezer meg ezer csodálatos város ahova ellátogatunk a turné során. Nemcsak azt vártam, hogy eljuthassak ezekbe a városokba hanem, hogy ismét találkozhassak Alexaval, a bátyám barátnőjével. Nagyon jól kijövünk Carloson kívül benne bízom meg a legjobban és neki mindent elmondok. A fiú ügyeket is inkább Alexával intézem el mint a bátyámmal, mert ő mindig tud segíteni nekem. Mellesleg fiúügyek, ha már itt tartunk. Jamessel nagyon jól megvagyunk annak ellenére, hogy még hivatalosan vagy egyáltalán járnánk. Megbeszéltünk, hogy ha szeretjük egymást később úgy is együtt leszünk, úgyhogy most nem sietünk el semmit sem. Randizgatunk és élvezzük egymás társaságát és ez most így jó mindkettőnknek. Aztán lassan de végre eljött az estéje a pakolásnak. Mivel egész nyáron turnézni fogunk fogalmam sem volt, hogy mégis mennyi ruhát pakoljak így hát találomra teleraktam 2 bőröndöt és egy kisebbet is. A fiúk meg kinevettek, hogy mi az istent akarok ennyi ruhával. Egy elég, majd Alexával osztozkodunk egymásén. Végül belementem és újra áttúrtam a ruhakupacot, és a legfontosabbakat eltettem, majd egy gyors fürdés után nyugovóra tértem. Az előző este felhúzott ébresztő pontban 5 órakor csengeni kezdett, nekem pedig rögtön kipattant az álom a szememből. Felvettem egy fekete cicanadrágot egy kék felsővel és felhúztam a nike tánc csukámat. Belefogtam a reggeli készítésébe. Készítettem ki müzlit, tejet és a rántott tojás szalonna együttest is tálaltam az asztalon. Megterítettem öt személyre, majd elindultam felfelé,hogy felkeltsem az álomszuszékokat. Tudtam, hogy Jamest lehet a legnehezebben kiszedni az ágyból, így inkább a másik három fiú szobája felé vettem az irányt.

- Csipkerózsikák. Ébresztő. Egy óra múlva indul a gép Los Angelesbe. Megyünk turnézni.-kapcsoltam fel a villanyt, majd az ablakhoz léptem és széthúztam a függönyt.

- Még 2 perc húgi.-morogta álmosan Carlos-Menj keltsd fel Csipkeherceget is. Ha megvagy szólj. Akkor mi is felkelünk.-húzta a fejére a párnát, majd se szó se beszéd pár másodperc múlva már ugyan olyan békésen szundikált, így hát kénytelen voltam átsétálni az alvógéphez, hogy felkeltsem.

- James, kelj. Megyünk turnézni.-mire csak egy morgást kaptam válaszul-Nem hiszem, mint ha süket embernek beszélnék. Kelj már fel.-de még meg sem moccant. Igen elgondolkodtam, hogy egyáltalán él e még amikor megmoccant és átfordult a másik oldalára.-Na már. Megcsókolhatlak?-mire rögtön kipattantak a szemei és rám nézett.

- Naná Liz.-ásított egy hatalmasat-Hány óra van?

- Fél hat.-néztem az órámra-Úgyhogy, van körülbelül 5perced felkelni és 10 megreggelizni mert egy fél óra múlva indul a gép. Igyekezz.-rántottam le róla a takarót

- És a csók?-ült fel még félkómásan az ágyban

- Oké.-nevettem fel és odahajolva megcsókoltam-Na most hagyj, megyek felkelteni őket.-és átsétáltam a szomszéd szobába. Nagyon reméltem, hogy míg én ott vagyok James nem vágja be az unalmast és fekszik vissza aludni.-Na további három csipkeherceg keljetek fel, James már ébren van.

- Hagyjál már.-morogta álmosan Logan

- Mondjuk nem kellett volna hajnali 1 óráig Xboxozni.

- Menj már Liz.-húzta a fejére a párnát Kendall

- Jó. Én nem akartam drasztikus módszerekhez folyamodni, de ha ezt akarjátok.-hagytam el a szobát és célba vettem a fürdőszobát. Megtöltöttem két sárga vödröt majd elmentem Jamesért, hogy segítsen. Szerencsémre nem aludt vissza, mi több sikeresen el is készült. Odaadtam neki az egyik vödröt és beálltam a franciaágy közepére.

- Akkor háromra.-suttogtam halkan-Egy, kettő, három.-majd egyszerre meglódítottuk a vödröket, így az azokban lévő víz sikeresen célba érte Carlos, Kendall és Logan arcát.

- Mi a szent szar?-ugrott fel hirtelen Kendall- Liz!

- Bocs Schmidt. Ti nem keltetek fel kérésre. Na induljatok meg öltözni, lent várunk titeket Jamessel.-és hozzátok a bőröndötöket is.-adtam ki a feladatokat, majd elindultam a szobám felé, ahol már várt minket két csomag. James ezeket sikeresen levitte a lépcsőn, majd mi helyet is foglaltunk a már általam megterített asztalnál. 2 perc múlva a fiúk is megérkeztek a csomagokkal és így nekikezdhettünk a reggelizésnek. Sikeresen késésben voltunk, úgyhogy a lehető leggyorsabban indultunk el az 5percre lévő repülőtértől. Szerencsére még idejében odaértünk, és miután felrakodtunk minden cuccot a repülőre mi is felszálltunk rá. Felszállás előtt tárcsáztuk Alexát aki megígérte, hogy a repülőtéren vár minket. Aztán felszálltunk. Az utazási időt gyorsan elütöttük, míg a fiúk szórakoztak és nevetgéltek én addig zenehallgatás közben olvastam. Megkértek mindenkit, hogy kapcsolja be magát, mert landoláshoz készülődünk és mi eleget tettünk a kérésnek. Leszállás után és miután a csomagok is meglettek elindultunk megkeresni Alexát. Hamar meg is találtuk mert az egyik bódénál ácsorgott és újságot olvasott. Üdvözöltük egymást, majd elindultunk hazafelé, hogy végre megkezdhessük a nyári turnét.

- Őhm, James. Vár nálunk valaki.-törte meg a csendet Alexa

- Még is ki? Ugye nem?

- De igen. Halston. Azt hiszem bocsánatot akar kérni.

- Azzal elkésett.-szorította meg a kezemet James, amikor látta, hogy kezd rajtam eluralkodni a pánik, hogy most mi is lesz kettőnkkel.

- Várj csak. Ti most?-nézett az összekulcsolt kezünkre majd halványan elmosolyodott

- Olyasmi.-pirultam el

- Nos akkor gratulálok. Végre egy normális barátnőd van James, már nem azért. Csak én nem csípem Halstont. Főleg nem úgy, hogy a nyakamra járt amíg távol voltatok.

Amikor hazaértünk a házhoz, hogy felvegyük Alexa csomagját is és elinduljunk a turnébuszokhoz Halston már ott várt minket, és amikor meglátta Jamest, rögtön elindult felé, hogy megölelje. De James eltolta magától, és helyette engem ölelt meg, és húzott szorosan magához.

- James, ez meg mit jelentsen?-kezdte hisztérikusan Halston

- Annak, aminek látod Halston.

- Ennyit ért a kapcsolatunk?

- Nem. Neked ért ennyit. Csak te végig megcsaltál. Tudod, ezt soha nem fogom elfelejteni. És most pedig ha megbocsájtasz indulnunk kell, gyere Liz.-húzott a kocsi felé, de én még visszapillantottam a lányra. Láttam, hogy ha még is nem mutatta, legbelül összetört ettől a dologtól. De nem tudtam mit tenni, ha én engedem el  James-t abba én halok bele. Akkor már inkább ő mint én. A turnébuszoknál a fiúk megmutatták a helyemet, így egy kocsiba kerültem Jamessel, Alexával és a bátyámmal. Majd elindultunk az első állomás felé Seattlebe. Hamar elálmosodtam,így elnézést kértem és elmentem aludni. Gyorsan álomba is szenderültem és már csak azt éreztem, hogy James mellém bújik, szorosan átölel és megpuszil. Aztán teljesen magával ragadott az álomvilág.