1.rész-New Chance

Érezted az, hogy nem vagy felhőtlenül boldog és az életednek nincsen értelme, annak ellenére, hogy sok barátod van és egy hatalmas családod? Nos én ezek ellenére minden egyes nap ezt érzem. Ugyanis hiába van nagyon sok barátom, ha azok csak a jóban vannak mellettem. Igen, ezek az érdekbarátok. És mindezt azért,mert a bátyám egy híres bandában énekel. Napról napra azt érzem, hogy nem vagyok elég jó, és nekem semmi sem akar összejönni. Az álmaim is távolinak és elérhetetlennek tűnnek, így hát egyetlen értelme maradt az életemnek. A bátyám Carlos. Elizabeth Pena vagyok, aki egy átlagos lány. Aki szinte mindig egyedül érezte magát. Eddig a napig. Ugyanis ezen a napon egy új reményszál látszik megcsillanni az életében. Az én történetem korán sem átlagos, de megbizonyosodik benne, hogy ha küzdesz és akarsz bármit elérhetsz.

Csak egy újabb átlagos reggelnek indult.

- Elizabeth! Kicsim.Kelj fel, nemsokára megérkezik Carlos és a többiek.

- Mindjárt anya, csak 2 perc!-mutattam ki még álmosan 2 ujjamat a takaró felett, majd a fejemre húztam a párnámat is.

- Nem bánom, de apád most indult el értük a reptérre. És ha nem akarsz zuhanyozni, azt javaslom kelj fel saját erődből. Tényleg 2 perced van, utána ha leöntenek nem védelek meg.-majd gyorsan elhagyta a szobámat, hogy elkészítse az aznapi ebédet. Mikor vendégeket várunk anya kiteszi a szívét lelkét az ételekért, és rendszerint alig marad ideje a terítésre. Így hát elszántam magam, és készülődni kezdtem. Egy fekete cicagatyát vettem fel egy fehér angol zászlós toppal, majd elindultam lefelé,hogy segítsek elvégezni néhány utolsó dolgot. Szerencsére gyorsan végeztem, így felmehettem és kivasalhattam a hajamat. Pont végeztem amikor hallottam, hogy apa kocsija felgördül a feljáróra. Gyorsan kihúztam a vasalót, és félretettem kihűlni. Megnéztem magamat a tükörben, és mikor megelégedtem a külsőmmel kisétáltam a korláthoz, és onnan figyeltem az eseményeket csöndben.

- Hello anya megjöttünk!-kiáltott a bátyám, majd a nevetgélő haverjait otthagyva az előszobában elindulva a konyha felé, hogy köszöntse anyát.

- Szervusz kisfiam!-ölelte át Carlos-t anya boldogan- Mond csak eszel te rendesen? Kissé kezdesz lefogyni.

- Dehogyis anya! Persze, hogy eszem rendesen. Lisa merre van?

- Valahol fent vasalja a haját. Fogalmam nincs melyikőjüknek akar tetszeni!-bökött a fiúk felé anya fakanállal.

- Én sejtem!-mosolyodott el Carlos, majd odament Jameshez, hogy valamit súgjon neki. Ajjaj, honnan tudja Carlos, hogy nekem bejön James? Ezért még számolok vele. Továbbra is érdeklődve figyeltem az eseményeket.

- Oh Lisa! Olyan szép vagy mint a frissen nyíló virágos kert, légy az enyém és felvirágoztatom az életedet.

- Oh James! Mért vagy te James? Tagadd meg az atyádat, és told le a gatyádat!

- Na igen, ez az én húgom!-nevetett fel Carlos harsányan, majd Logan és Kendall is csatlakozott hozzá.

- Ez nem jött be Maslow.-sétáltam le mosolyogva a lépcsőn, majd megöleltem James-t.

- Majd másodszorra bejön!-kacsintott rám, és még egyszer magához ölelt.

- Nem hiszem!-löktem le a kanapéra, majd sorban megöleltem Logan-t, Kendall-t és a bátyámat is. Aztán leültünk a kanapéra beszélgetni. Úgy 5 perccel később anya szólt, hogy mehetünk enni, és mint egy szép nagy család leültünk és kulturáltan megebédeltünk. Délután sétáltunk egyet a városban és beszereztünk néhány dolgot a fiúknak a turnéra. Amikor hazaértünk anyáék kérték, hogy mindannyian üljünk le a kanapéra, mert szeretnének bejelenteni valamit. Mondták, hogy mint tudjuk most lesz a házassági évfordulójuk, és kihasználnák azt az utat amit még anya szülinapjára vettünk 3 hónappal ezelőtt. Kezdtem örülni, hogy talán egyedül lehetek majd a házba azt csinálhatom amit akarok de szép is lenne ez az álom ha nem foszlana rögtön széjjel.

- Lisa, te pedig arra a 2 hónapra a nagyihoz költözöl vidékre.

Csendesen beleegyeztem, úgy sem tehettem volna mást, de Carlos és a többi srác gyanakvóan összesúgtak, majd egy széles mosoly jelent meg mindannyiuk arcán?

- Na most mit mosolyogtok?-kérdeztem egyszerre anyával és apával.

- Hát, mivel James és Halston szakítottak, és megüresedett egy hely a turnébuszunkban, és Alexa is örülne ha újra láthatná Lisa-t, valamint szerintem a hugicám nem akar a nagyinál tanyasi életet élni,mondjuk eljöhetne velünk a Summer Break Tour-ra, ha szeretne.-mosolygott rám a bátyám

- De jóó!-ugrottam boldogan a fiúk ölébe, na jó pontosabban csak Jamesébe.- Anya, ugye elengedtek? Légyszi, légyszi, légyszi!-kérleltem őket kiskutya szemekkel.

- Rendben van Elizabeth, ha ennyire szeretnél menni, és Carlos vigyáz rád, akkor menj velük.

- Vigyázok rá Anya!-ígérte meg Carlos

- És mi is vigyázunk rá Mrs. Pena!- helyeselt Kendall is

- Mikor indultok?-kérdeztem apától boldogan, mert örültem, hogy végre lehetek egy kicsit a szeretett bátyámmal.

- Hát holnap, ha minden igaz. Ti pedig akkor szombaton vissza Los Angelesbe és onnan pedig a turnéra. Nem igaz?

- De igen apa!-bólogatott a bátyám

- Amíg itt vagytok ne szedjétek szét a házat, és a konyha és a tűzhely közelébe lehetőleg csak Elizabeth menjen. Mielőtt megint majdnem felgyújtjátok a házat.-csóválta meg a fejét anya

- Megígérjük! Kis angyalok leszünk!

- Reméltem is Elizabeth. Na most már menjetek aludni. Viszont Elizabeth, valamelyik fiúnak veled kéne aludnia.

- Bár nagyon nem tartom ezt jó ötletnek, de mivel Carlos és Elizabeth nem képes megaludni egymás mellett muszáj ezt a lehetőséget választani.-morogta apa

- Önként vállalkozom!-pattant fel James, amitől én leestem a földre- Ne haragudj Lis, elfelejtettem, hogy az ölelemben ülsz.-segített fel a földről James

- Semmi baj, akkor én most megyek aludni. Jóéjt mindenkinek!

- Veled tartok, nem akarlak később megzavarni.-követett James, de Carlos hirtelen elkapta a karját

- Csak okosan Maslow.-biccentett a bátyám

- Nem lesz gond Pena.

- Ajánlom. Na gyertek fiúk megmutatom a szobámat én is. Jó éjszakát apa és anya!-követett minket a többi srác is, majd mi jobbra ők pedig balra fordulván szétváltunk.