2.rész-Perfect Day and Date

Másnap reggel zajongásra és az odakozmált étel szagára ébredtem. Villámgyorsan felkaptam a rózsaszín köntöst és a flip-flop papucsomat csattogtatva veszettül rohantam le a konyhába. Sejtettem, hogy a fiúk megint megpróbáltak reggelit főzni, de Carlos odaégette a tojást.

- Bátyó, ezt szokás ám kevergetni!-vettem le azonnal a tűzről a szénné égetett tojásmaradványokat, és rögtön a kukába dobtam. Miután a serpenyőt elhelyeztem a mosogatóban, kinyitottam az ablakot, és azt reméltem, hogy nem fog egész nap ez az elviselhetetlen füstszag a lakásban terjengeni.

- Jó, oké. Bocs Liz.-tárta szét a karját Carlos, majd villámgyorsan el is tűnt a tetthelyszínről.

- Hé!-kiáltottam utána- Az odaragadt tojásdarabokat te fogod levakarni anya serpenyőjéről, ami mellesleg a palacsintás serpenyő te észlény. Legközelebb ne gyertek be a konyhába.

- James tud főzni!-kiáltott ki Kendall a nappaliból, miközben ő, Logan és a frissen hozzájuk csatlakozott Carlos meccset néztek.

- Hát Schmidt jó lesz, ha te is megtanulsz. Kifogsz egy olyan asszony-t aki nem tud főzni, akkor majd megnézheted magad.

- Majd feleségül veszlek téged. Te tudsz főzni, takarítani meg mindent csinálni.

- Rabszolgád ne legyek?

- Ha már így mondod.

- Mellesleg, hol van a negyedik észlény?

- A barátod? Elment futni és csajokat nézegetni.-vihogott fel Kendall, és erősen emlékeztetett egy éppen a barátnőivel játszó és nevetgélő 4 éves kislányra.

- Aha, jó. Ha nem haragszotok neki állnék reggelit készíteni.-majd ezután behúztam a konyha oldalán elhelyezkedő fakó barnás elválasztó függönyt, és nekifogtam, hogy végre elkészítsek valami ember által fogyasztható ételt is. Időközben betoppant James is, és amíg én a baconnel és a tojással foglalkoztam, addig ő elkészített 5 adag omlettet. Gyorsan elmosogattam az edényeket amiket használtunk, majd behívtam a fiúkat, hogy jöhetnek enni. Mint az éhes és 6 hónapja nem étkezett hiénák, befalták a reggelit és mindent otthagytak. Gondoltam utánuk szólok, hogy talán segíteni kéne és elmosogathatnának, de végül is átgondoltam a helyzetet és jobbnak láttam ha én csinálom meg, mielőtt még a konyhát is takarítani kéne. Szerencsémre James ebben is segített nekem, nem tudom elképzelni, hogy Halston miért nem volt képes megmaradni egy ilyen csodálatos fiú mellett. Ha én lehettem volna a helyében, biztos, hogy soha nem engedtem volna el.

- Hé! Liz! Vigyázz! Majdnem belenyúltál a késbe!-rántotta el a kezem James még időben. Sajnos annyira elgondolkoztam a dolgokon, hogy eszembe sem jutott, hogy végül is éppen mosogatok és az sem egy veszélytelen munka.

- Köszi James. Ha nem rántod el a kezem idejében, biztos, hogy szétvágja a kés a kezemet. Mehettünk volna a sebészetre, és akkor valószínűleg részemről lőttek volna a turnénak. Szóval nem csak egy sérüléstől mentettél meg, hanem egy unalmas tanyasi nyártól is.-hálálkodtam.

- Ugyan Liz. Természetes, hogy vigyázok rád. Carlos miatt is. Meg aztán kár lenne egy ilyen csinos és különleges lányért is mint amilyen te vagy.-bókolt mosolyogva, amitől nemcsak fülig elpirultam hanem meg is feledkeztem minden rossz dologról. Képtelen vagyok bevallani magamnak vagy másnak, hogy nekem igen is tetszik James amióta először megláttam. Csak jött ez a Halstonos ügy,és nem akartam mutatni, hogy mennyire összetörtem tőle.

- Mellesleg kérdezhetek valamit?-túrtam bele idegesen a hajamba. Mindenképpen tudni akartam erről a kapcsolatról, és a végeztéről mielőtt mindenről kitálalok.

- Persze Liz. Te bármit!-majd helyet foglalt az étkezőben ahova én is követtem, majd helyet foglaltam vele szemben.

- Carlos tegnap mondta, hogy te és Halston. Szóval elmeséled nekem hogyan történt?-kérdeztem kicsit félve, ugyan is tartottam attól, hogy talán sebeket szaggatok fel. Arra képtelen lettem volna.

- Neked mesélem el először. A fiúk sem tudják igazán, hogyan is történt minden. De neked elmesélem. Benned megbízom annyira, hogy tudjam te nem mondod el senkinek,sőt megérted a helyzetem.

- Persze James, ez természetes. Bennem mindig megbízhatsz!-mosolyogtam rá, és reméltem ezzel átadok egy kevéske erőt amivel képes mindent elmondani.

- Hát szóval egyrészről azért is szakítottunk, mert én mindig turnézok neki pedig általában rengeteg felkérése van nemcsak Los Angelesben és környékén.

- Akkor az első érv az időhiány, értem.-bólintottam majd érdeklődve vártam,hogy folytassa a történetet. Szerettem volna tudni, hogy mik játszódnak le a fejében és hogy valójában mi történt.

- Másrészről, ahogy Carlos megtudta, hogy esetleg van rá esély, hogy velünk jöhess és szakítottam Halstonnal, mert.-fogta meg a kezem, de hirtelenjében elakadt a szava.

- Miért James?

- Mert mióta ismerlek, azóta tetszel nekem. Sajnálom, hogy akkor Halstonnal jöttem össze, csak azt gondoltam, hogy neked az lenne a legjobb ha nem járnánk. Mert rengeteg a fellépés és az utazás. Nem akartam, hogy így végződjön. Te ennél sokkal többet érdemelsz. Ne haragudj Liz, tényleg.

- Köszönöm James, csak az a baj, hogy rég nem kíméltél meg a dolgoktól. Mert amikor Carlos felhívott és beszéltünk te belevisítottál a telefonba, hogy "Van barátnőm!" nekem mint egy összenyomott narancs úgy préselődött össze a szívem. Hetekig ki sem mozdultam a szobámból, csak voltam. Ültem és bámultam magam elé, anyáék azt sem tudták mi a bajom, vagy hogy élek még.

- Szeretném, ha most minden jól alakulna veled is és velem is. Szeretném ha az én és te szóból egy mi szót faragnánk. Ha te benne vagy. Mert azt hiszem,most világosodtam meg, hogy nekem te kellesz.-mosolyodott el James

- Én is azt szeretném, de nem kellene sietnünk. Attól, hogy úgy ismerjük egymást mint a saját tenyerünket nem szeretnék semmit sem elkapkodni. Nem mehetnénk el mondjuk néhányszor randizni?

- Ha azt szeretnéd Liz, hát legyen. Ma este ráérsz?

- Szerintem igen James.

- Jó, akkor este találkozunk. Vegyél fel valami csinit!-kacsintott rám, majd miután homlokon puszilt elment. Gyorsan tárcsáztam Jess számát, aki villámgyorsan át is ért a tőlünk balra lévő 2. házból. Éppen mentünk fel, amikor Jess magyarázott nekem az estéről, észre sem véve azt, hogy vele szemben is közlekedik valaki. Így hát a barátnőm és Kendall egyenesen egymásnak mentek, és legurultak a lépcsőn.

- Jól vagytok?-kérdeztem ijedten, mert féltem, hogy valamelyikőjük esetleg megsérült.

- Én igen!-válaszolt nyugodt hangon Kendall

- Én is.-tette hozzá Jessica, majd hagyta, hogy a sorstársa felsegítse őt a földről.

- Liz, vigyázz a barátnődre. Nehogy valami baja legyen ennek a szépségnek, akit remélem látok még.-kacsintott rá a barátnőmre, majd a bejárati ajtón át távozott a kertből. Felmentünk az emeletre és kiválasztottuk a megfelelő ruhát estére. Elmentem megfürödni, majd míg én a hajamat szárítottam és vasaltam Jess kifestette a körmeimet. A végeredményt látván elismerően bólintottam a barátnőmre, majd óvatosan még is sietve lementem a lépcsőn. James pedig már az alján várt rám.

- Hölgyem!-nyújtotta a kezét, majd amikor én belehelyeztem az enyémet egy lágy csókot lehelt rá. Ezután elindultunk az egyik belvárosi étterembe.

- Szóval, akkor ezek szerint én is tetszem neked.-hozta fel a témát James, miközben a másodikat fogyasztottuk.

- Igen, de ezt Carlos nem mondta? Ő mindvégig tudta a dolgot.-válaszoltam a feltett kérdésre, majd bekaptam a közben feltekert spagettimet.

- Nem mondta, ilyenről szó sem esett, még akkor sem amikor rólad kérdezősködtem ilyen ügyben. Mindig azt mondta, hogy ő nem tud semmit, ha szeretnék valamiről tudomást szerezni hívjalak fel téged.

- Miért nem hívtál?

- Mert nem akartam pont tőled hallani a nemleges választ.

- Igent kaptál volna.-kortyoltam bele a vizembe

- Most már tudom.-mosolyodott el

***

- Köszönöm ezt a csodálatos estét Liz, nagyon jól éreztem magam, és örülök, hogy néhány dolgot megbeszélhettünk és tisztázhattunk.-mosolygott rám széles mosollyal James, miközben besegített a kocsiba

- Nem James, én köszönöm szépen. Csodálatos este volt.

Otthon mielőtt bementünk volna James elkapta a kezem,és visszarántott. Olyan közel volt az arca az enyémhez, hogy az ajkai szinte súrolták az enyémet.

- Liz!

- Tessék James.-néztem bele mélyen a szemébe, ami csaknem teljesen elkábított olyan gyönyörű volt.

- Megcsókolhatlak?-kérdezte bátortalanul, bár a szemében a reménység és a szerelem tüze együttesen izzott.

- Nem túl korai ez még?

- De lehetséges. Akkor Liz, ha te is megakarsz engem csókolni csak szólj. Mert én nagyon vágyom rá,hogy kipróbáljuk mennyire is izzik köztünk a kémia.

- Megígérem, hogy szólok. Na de gyere.-ragadtam meg a kezét, majd bent pár percre elváltunk, hogy beszélhessek erről a dologról a bátyámmal.

- Carlos!-kiáltottam-Merre vagy?

- A nappaliban egyedül, miért?

- Beszélhetünk?-ültem le mellé a kanapéra, majd a vállára hajtottam a fejem

- Persze.Milyen volt a randi?

- Nagyon jól éreztem magam, de tényleg igazán jól. És szeretném ha Jamessel elmélyülhetne a kapcsolatunk, de ha ez téged vagy a fiúkat zavarja nem teszem. Nem akarok neked rosszat.

- Beszéltem a fiúkkal. Egyértelműen látszik, hogy James és te is csak úgy ragyogtok mikor egymás közelében vagytok, szóval mi az áldásunkat adjuk. De ha megbánt én verem be a képét.

- Szeretlek Carlitos, és mindent köszönök neked!-pusziltam meg, majd felfutottam az emeltre

- Én is szeretlek Liz.-kiáltott utánam

- James, alszol már?-kérdeztem miközben bemásztam mellé az ágyba, és magamra húztam a takarómat.

- Majdnem. De mondjad csak Liz.

- Felém fordulsz egy pillanatra?-kértem meg kedvesen, mire ő megfordult és belenézett a szemembe azzal a két gyönyörű mogyoróbarna szemével.

- Mit szeretnél?-kérdezte már álmos hanggal

- Jó éjt James, és még egyszer köszönöm a mai napot. Egyszerűen tökéletes volt!-hajoltam hozzá, majd lágyan megcsókoltam

- És most már teljes is.-húzott magához, majd szépen lassan együtt elaludtunk az éjszakai félhomályban.